Már az első alkalmon részt tudtam venni. Ez nagy szerencse. Mind általános iskolában és későbbi tanulmányaim során a szeptember elsejei kezdés, nálam mindig egy héttel későbbre tolódott (szeparációs szorongás. Valszeg. Ez van. Meg március.). Két év bezárkózottság után arra is nagyon kíváncsi voltam milyen lesz új emberekkel találkozni és együtt dolgozni.
Na, de min dolgozom majd együtt idegenekkel és kevésbé, avagy nem-idegenekkel?
Na meg persze arra is kíváncsi voltam, hogy mi az, amit csinálok. Mert, hogy ez a terep nekem nem új. De mégis. A labor arra IS hivatott létrejönni, hogy a MáSzínház keretein belül létrejövő inklúzív színházi formáról (ez pölö nem új- nem dicsekvés!) és alapvetően az inklúzióról mélyíthettük/tjük tudásunkat (ez pölö új – ass’e t’omicsinálokjaaaajjj!).
És milyen volt az első alkalom?
Nem is sírtam. Nagyon jó.
Bővebben?
A számos helyről érkező drámainstruktorok, rendező, színészek, gyógypedagógusok, - nevezzük nevén a gyereket - résztvevők, minden akadály nélkül tudtak egymáshoz kapcsolódni. Természetesen, hogy ne ajtóstól rontsunk a házba, az első alkalom leginkább az ismerkedésről szólt.
Bakonyvári Krisztina vezetésével a tizennyolcfőnyi (karakterkitöltés ülj le eggyes) ember bemutatkozott, és megtudtuk, hogy kit mi mozgatott, hogy részt vegyen, és mit szeretne leginkább megtudni az előttünk álló 10 alkalomból. Ezután (vagy ez előtt?) az alkalom első harmadában bemelegítő játékokat játszottunk, köztük több olyat, ami segített nekünk eligazodni az új nevek rengetegében (tizennyolcfőnyi. Ugye. Karakterkitöltés. Ugye.). Ezek után megismerkedtünk a MáSzínház létrejöttének történetével a kezdetektől napjainkig.
A második alkalom trénere Bakonyvári L. Ágnes, a szervezet alapítója. A bemelegítő játék után (az első alkalommal feladatot kaptunk, hogy párokba állva, felváltva tartsuk a reggeli indítót), elemeztük a játék vezetést, 30 perces napindító felépítését, a gyakorlatokat és a játékvezetést.
A nap hátralevő része két felé oszlott: az első felében az inklúzió, integráció és szegregáció (biztos van ennek gyűjtő neve pölö Holvagyteatársadalomhozképestrészemiránt) fogalmakkal foglalkoztunk mind elméleti, mind gyakorlati szinten. A másik felében, pedig Az ügyelő című előadást és a hozzá tartozó feldolgozó foglalkozást elemeztük. Az alkalom ezen része a személyes érintettségem révén számomra egyszerre volt könnyű és nehéz is (nem dicsekvés!) (A szerző átvett egy szerepet az előadásban. Ugye. - a szerk.).
A kezdeti tartózkodásomhoz képest részemről minden meglepően könnyen ment. Ami nagyon feltűnt, hogy mindenki nagyon nyitott volt a többiek iránt, még ha valószínűleg az alap személyiségében nem is az. A feladatok kezdetben, ha zavarba is ejtettek minket, ezen könnyen túl lendűltünk és az első alkalom legnagyobb részében minden személyes gát nélkül dolgoztunk együtt. Bár már a hatodik alkalom következik (négy hét csúszás. Ugye.) már itt is nagyon érződött, hogy a csapat nagyon egy fele megy és gondolkozik.
Inoka Péter, színész, a MáSzínház Labor résztvevője
