A Harry Potter univerzum népszerűsége évtizedek óta töretlen: újabb és újabb generációkat vonz be és tart lázban az a tökéletes arányérzékkel megteremtett miliő, amely egy különleges és misztikus világba kalauzol ugyan, viszonyrendszereiben és társadalmi mintázataiban mégis kísértetiesen hasonlít a mindennapi életünkre.
A filmek J. K Rowling regényein alapulnak: a főszereplő, Harry Potter látszólag teljesen átlagos kisfiú, aki 11 évesen csöppen bele a varázsvilágba. A történet – sok más aspektusa mellett – felfogható a felnőtté válás történeteként is: Harry fokozatosan nyer beavatást a varázsvilág rejtelmeibe, illetve kerül szembe egyre komolyabb kihívásokkal és megpróbáltatásokkal. Utóbbiakban eleinte (háttérbe húzódó mentorként) a rendkívül nagytudású Dumbledore professzor egyengeti az útját, mindig csak annyi feladatot és annyi információt osztva meg Harryvel, amennyit még éppen elbír. Egy ponton azonban – saját, tudatosan megválasztott halálával – Dumbledore kilép ebből a szerepből, és Harrynek innentől egyedül kell megbirkóznia a varázsvilágot fenyegető sötét erőkkel. A végső csatát is egyedül kell megvívnia legfőbb ellenségével, Voldemort Nagyúrral szemben, aki fölött csak úgy győzedelmeskedhet, ha a saját lelkében lakozó sötétséggel is szembenéz.
Dumbledore mellett más fontos szereplők – barátok, támogatók, ellenlábasok, vetélytársak – is feltűnnek Harry mellett, akikben mi is könnyen felismerhetünk jellemző személyiségtípusokat. Ron, a hűséges legjobb barát; Hermione, az okos éltanuló (aki feminista perspektívából kiemelten fontos karakter), Mc Galagony, a szigorú, de igazságos tanárnő, vagy Draco Malfoy, az elkényeztetett gazdag fiú. A legtöbb szereplő jelleme azonban, bármennyire egysíkúnak tűnik is az elején, előbb-utóbb árnyalódik a történet során: különösen feltűnő példája ennek Piton professzor, akinek utálatos és kiállhatatlan viselkedését teljesen más fénybe helyezi sanyarú gyerekkora, valamint eltitkolt érzelmei Harry édesanyja iránt. Más szereplők feltűnő karakterfejlődésen mennek keresztül, és a történet végére kibontakoztatják addig kevésbé feltűnő jó tulajdonságaikat: jó példa erre Neville Longbottom, aki ügyetlen, feledékeny, sírós kisfiúból bátor fiatal fiúvá válik.
A történet talán egyik legfontosabb üzenete pont ez: az előítéleteink gyakran bizonyulnak tévesnek, a nyitottság, az elfogadás fontos alapértékek. De ugyanígy kiemelhető az egyenjogúság eszméje és a másság elfogadása is: a varázsvilág sem mentes a faji és társadalmi alapon történő megkülönböztetéstől, egyéni felelősségünk azonban küzdeni a diszkrimináció minden megnyilvánulásával szemben.
A filmek meglehetős pontossággal követik a regények cselekményét – előfordulnak ugyan szükségszerű rövidítések, összevonások, módosítások, de a forgatókönyvek a lényeges pontokon semmiben sem térnek el Rowling eredetijétől. A 7 regényt 8 film dolgozza fel: az utolsó részt az alkotók két filmben látták megvalósíthatónak, de egyébként minden egyes regényt egy film dolgoz fel, azonos címmel. A filmeken négy különböző rendező is dolgozott: Chris Colombus (Harry Potter és a bölcsek köve, Harry Potter és a titkok kamrája), Alfonso Caurón (Harry Potter és az azkabani fogoly), Mike Newell (Harry Potter és a Tűz serlege) és David Yates (Harry Potter és a Főnix Rendje, Harry Potter és a Félvér Herceg, Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. és 2. rész). A főszerepekben akkor még jórészt ismeretlen, ám a Harry Potter filmek által népszerűvé váló gyerekszínészeket láthatunk: Daniel Radcliffe Harry Potter szerepében, míg Emma Watson és Rupert Grint a két barát, Hermione Granger és Ron Weasley szerepében tűnik fel. A filmek számos szítárszínészt is felvonultatnak: megjelenik többek között Alan Rickman mint Piton professzor, Kenneth Branagh mint Lockhart, Gary Oldman mint Sirius Black, de Helena Bonham Carter és Bill Nighy is feltűnik a későbbi részekben, a főgonoszt, Voldemort Nagyúrt pedig Ralph Fiennes testesíti meg. Az ikonikussá váló filmzene szintén több különböző zeneszerző munkája: kiemelkedik közülük John Williams, akinek a nevéhez az első filmek főcímzenéjének legismertebb dallamai kapcsolódnak, és amiről, ha felcsendül, mindenkinek azonnal a Roxfort és lakói jutnak az eszébe.
A filmek látványvilága lenyűgöző, varázslatos, hangulatuk pedig magával ragadó. Hatásos effektek jelenítik meg a valóságban amúgy nem létező dolgokat, mint például a repülés a seprűn, repülő autó, vagy a különböző varázslatok.
Számos díjat, illetve több Oscar jelölést is kaptak a filmek: elismerésben részesültek többek között a színészi alakítások, de a látvány, az effektek, a zene és a díszlet is pozitív kritikákat kapott . A világítást és a kamerakezelést viszont érték negatív bírálatok, elég humoros baki például a 2. filmben, amikor az egyik jelenetben a szemfüles nézők megpillanthatják az egyik operatőrt.
Népszerűsége és sikere ellenére a Harry Potter-jelenséget folyamatos aggályok és elmarasztaló vélemények kísérték: tanárok, szülők és vallási közösségek egyes csoportjai is időről időre kifejezték aggodalmukat a regények és a filmek fiatalokra gyakorolt káros hatásaival kapcsolatban. A jellemzően ideológiai megalapozottságú kritikák többnyire annak a félelemnek a mentén fogalmazódtak meg, hogy a történetek negatívan befolyásolják a gyerekek mentális egészségét, illetve problémakezelő stratégiáit, mivel a varázslók univerzumában az élet nehézségei egyetlen pálcasuhintással megoldhatóak, a szereplők konfliktusai és kapcsolatrendszerei pedig életszerűtlenek és a valóságtól elrugaszkodottak. Az ilyesfajta félelmek azonban a történetek felületes ismeretéről árulkodnak, a pozitív hangok pedig sokkal erősebbek. A célközönség és a szakma értékelése egyöntetű: a filmsorozat rekordmagasságú bevételt ért el, a különböző webes rangsorokban (pl. Rotten Tomatoes, Metacritic) pedig kiemelkedő helyen szerepel. A fiatalok a mai napig a szívükbe zárják Harryt és barátait, ami nem csoda: a történet fantasztikus világa valóban magával ragadó. Számunkra is meghatározó gyerekkori élmény, ami lehetőséget teremtett arra, hogy a hétköznapok monotonitásából kiszakadva elmerülhessünk egy varázslatos és szokatlan, alapvető viszonyrendszereit tekintve mégis ismerős világban, ahol mindig újabb és újabb titkokra derül fény, és ahol izgalmas karakterek sorsának alakulásáért szurkolhatunk.
Írta: Demeter Orsolya, Herman Ruben, Szíjártó Orsolya
Szerkesztette: Herman Ruben
Szívesen olvasnál még MáSajtó cikket? Itt találod őket!
Szeretnél minél hamarabb értesülni új megjelenésről? Kövesd a MáSzínházat a facebookon!
