Fogyatékos személy / fogyatékossággal élő ember. Mely kifejezések használatosak, mik kerülendők, kit tartunk fogyatékos személynek?

Fogyatékos, fogyatékkal élő, fogyi, fogyatékossággal élő ember, sérült, fogyatékos személy? Ez csak néhány megnevezés azok közül, amikkel az évek során találkoztunk. Számít, hogy az érintettek mit preferálnak? Melyiket használjuk? Van-e jó, mindenki által elfogadott megnevezés? Fontos egyáltalán, hogy mit használunk?

Fogyatékos személy / fogyatékossággal élő ember. Mely kifejezések használatosak, mik kerülendők, kit tartunk fogyatékos személynek?

A MásKÉPp havi blogsorozatunk első cikke.

Szerző: Dr. Lendvai Lilla    Tapasztalati szakértő: Terhes Hanna

Lektor: Dr. Perlusz Andrea        Szerkesztő: Nádor Zsófia

 

„Minek nevezzelek?”

Petőfi klasszikussá vált soraival élve: „Minek nevezzelek, ha rám röpíted tekinteted?” Fogyatékos, fogyatékkal élő, fogyi, fogyatékossággal élő ember, sérült, fogyatékos személy? Ez csak néhány megnevezés azok közül, amikkel az évek során találkoztunk. Számít, hogy az érintettek mit preferálnak? Melyiket használjuk? Van-e jó, mindenki által elfogadott megnevezés? Fontos egyáltalán, hogy mit használunk? És a nem fogyatékos embert hogyan nevezzük: tipikus fejlődésű személynek, épnek, vagy épp nincs is rá szavunk, hiszen azt tekintjük normának, így csak az attól különbözőt nevezzük valahogy? Első lépésként ezekre az alapvetőnek tűnő, ám igen bonyolult kérdésekre kerestük a választ; olyan kérdésekre, amelyre koronként és kultúránként eltérő javaslatokat találhatunk.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a nem fogyatékos személyek (ó, hiszen már ki is derült, mi általában hogyan nevezzük őket ????) zavarba jönnek, ha meg kell nevezni, hogy milyen emberrel találkoztak/pontosan kire gondolnak egy adott társaságban. Milyen szavakkal illessék őt? Vannak, akiknek ez nem jelent gondot, vagy azért, mert el sem gondolkodnak a szóhasználat jelentőségén, vagy azért, mert ismerik a használható kifejezéseket, de akadnak olyanok is, akik feszengenek, amint meg kellene oldaniuk egy-egy ilyen helyzetet. Ezt a szorongást azonban oldhatja a fogyatékos és nem fogyatékos személyek minőségi találkozása.

 

Ajánlott és kerülendő megnevezések

Nézzük tehát, hogy hogyan igazodhatnánk el ebben a kérdésben! Az interneten számos ajánlást találhatunk. A Down Alapítvány által javasolt kifejezések a következők: fogyatékos személy, akadályozott, sérült ember, fogyatékossággal élő ember/személy. A sérült ember kifejezés használata vitatott, azonban például a fogyatékos személy és a fogyatékossággal élő ember/személy kifejezések használata mindenhol egyöntetűen ajánlott. Fontos, hogy mindig jelzős szerkezetként használjuk, sosem önmagában úgy, hogy fogyatékos! Ahogy azt a  „person-first” beszédmód is kiemeli: a hangsúly a „személyen” van, nem pedig a „fogyatékosságon”. A Down Alapítvány ajánlása szerint továbbá kifejezetten kerülendő például a fogyatékkal élő megnevezés, amelyet azonban – tévesen – számos cikkben és tanulmányban használnak, és elvetendő a beteg, rokkant szavak használata, továbbá a sértő és erősen diszkriminatív nyomi, nyomorék, kripli, fogyi, roki kifejezések mellett a sérült ember megnevezés is. 

A MáSzínházban leginkább értelmi fogyatékos személyek dolgoznak és játszanak, akiket a Down Alapítvány javaslata szerint lehet értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott, vagy értelmileg akadályozott személynek nevezni. Kifejezetten kerülendő, mégis számtalanszor hallhatjuk a szellemi fogyatékos, debil, vagy esetenként akár az elmebeteg, illetve a hülye lealacsonyító és pejoratív kifejezéseket (vö. Innovációs és Technológiai Minisztérium, 2018; odukozpont.hu által ajánlott és kerülendő kifejezések között is megnevezésre kerültek az Esélyegyenlőségi szótárban rossz példaként). Fontosak tehát a megnevezések, hogy a fogyatékos személy nem fogyi, a Down-szindrómás személy pedig nem Down-kóros, az autizmussal/autizmus spektrumzavarral élő személy nem auti vagy aspi

 

De mégis miért fontos a megnevezés? Nem az a lényeges, ahogy gondolunk rájuk, amikor megnevezzük őket? Fontos, hogy a megnevezés mindig tiszteletteljes, az érintett személy emberi méltóságát tiszteletben tartó fogalom legyen. Terhes Hanna tapasztalati szakértőként megfogalmazta, nem mindegy, ki és milyen helyzetben használja az adott kifejezéseket. Nem kedveli ő sem, illetve kerülendőnek tartja a fogyi megnevezést, azt szereti, ha például szükség szerint nem egy átlagos 23 éves lányként hivatkoznak rá. Hanna szerint fontos, hogy az emberek merjenek kérdezni, beszélni arról, hogy ő „nem átlagos”, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ne a fogyatékosság, hanem a személy legyen előtérben. Elfogadhatónak – és nem bántónak – érzi még azt is, ha valaki a furcsa vagy a sérült jelzőt használja, de munkatársaitól elfogadhatónak tartja a fiatalok megnevezést is. Hanna szerint nincs igazán szavunk az „átlagos” emberekre sem.

Az Esélyegyenlőségi szótárban találunk arra vonatkozó útmutatást is, hogy a nem fogyatékos emberek esetén milyen kifejezések az ajánlottak: ép, épek, és mik azok, amikkel ne illessük az ép személyeket, így például az egészséges kifejezés kerülendő. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (2018) ajánlása szerint pedig a normális megnevezés az, amelynek a használata nem ajánlott, helyette a tipikus fejlődésű kifejezést célszerű használni. Az, hogy hogyan nevezzük meg a tipikus fejlődésű és a fogyatékos személyeket, mutathatja azt is, hogy hogyan gondolkodunk róluk valójában. A medikális szemlélet szerint (az egyes modellekről például itt olvashatsz: Goodley, 2013; Shildrick, 2009; Flamich & Hoffmann, 2015; Shakespeare, 2006; Könczei & Hernádi, 2015) a fogyatékos személyek nem egészségesek. Ebben az esetben, az egészség, az épség hiányán, illetve annak sérülésén van a hangsúly. Tehát a medikális szemlélet deficitorientált, esetében a hiányon, az átlagostól való negatív irányba való eltérésen van a fókusz. Ezzel szemben az emberi jogi modell  a fogyatékos személyt „már erős, aktív és alkotásra képes embernek látja és láttatja”.

 

Összegzés

Nem tévedhetünk nagyot, ha a fogyatékos személy vagy a fogyatékossággal élő ember megnevezéseket használjuk. Igen, előfordulhat az is, hogy az érintett személy ezek közül egyik megnevezést sem szereti/alkalmazza, vagy egyáltalán nem tartja fontosnak, hogy milyen kifejezést használunk. Fontos, hogy minden esetben legyünk tekintettel arra, hogy az érintett személy mit preferál, és minden esetben tiszteletteljesen nevezzük meg őt. Szem előtt kell tartani azt is, hogy kizárólag jelzős szerkezetként használjuk a fogyatékos szót. Az érintett személy véleményének és gondolatainak figyelembevétele nélkülözhetetlen, a tabusítás pedig kifejezetten kártékony lehet: ha tanácstalanok vagyunk, kérdezzünk, az érintett személyek majd segítenek eligazodni egy-egy helyzetben! Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (2018) javaslata is hangsúlyozza, hogy a kontaktusból adódó frusztráció okán a megnevezés kerülése sem ajánlatos, és érdemes azt a megnevezést alkalmazni, amit az érintett használ, azaz ne róluk döntsünk, hanem velük! 

Tehát a legfontosabb, hogy mindig legyünk tekintettel az érintett személy kérésére, az általa preferált megnevezést használjuk, a fogyatékos szót pedig kizárólag jelzős szerkezetként alkalmazzuk, ahogy például a fogyatékos személy vagy fogyatékos ember kifejezések is alkalmazandók, sosem önmagában fogyatékosnak nevezzük az érintett személyeket a róluk való beszéd során. A velük való kommunikáció során pedig igazán könnyű dolgunk van: jelen esetben például Lilla, Hanna, Gábor és Zsófi beszélgettek a cikk témájáról. :) 

 

A MásKÉPp blogsorozatot szerzőink önkéntesként szerzik és szerkesztik. Azonban a 2021-22-es évadban szeretnénk megvalósítani egy olyan átfogó kutatást, amivel a MáSzínház működésének hatását vizsgálnánk. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy tudományos mérési eszközökkel milyen mértékű változás mutatható ki foglalkozásaink résztvevőinek életében; illetve, hogy az inkluzív előadásainkra érkező nézőinkre hogyan hat színházunk.

Amennyiben lehetőséged engedi, kérjük, hogy támogasd a kutatás megvalósulását 2000 Ft-tal itt! Összesen 500 támogatóra lesz szükségünk 2021 nyaráig. Leszel te az egyik?

 

Képek:

1 - KépMás - a képen: Demeter Orsolya; fotó: Balla Dávid Máté

2 - KépMás - a képen balról jobbra: Demeter Orsolya, Bakonyvári Barbara, Terhes Hanna; fotó: Balla Dávid Máté

3 - Szerzők - a képen: Lendvai Lilla, Terhes Hanna, Márton Gábor Csaba, Nádor Zsófia

4 - KépMás - a képen: Nemcsók Nóra; fotó: Balla Dávid Máté

Források

Adj egy ötöst. adjegyotost.hu (Utolsó letöltés dátuma: 2020.09.24.)

Down Alapítvány. http://www.downalapitvany.hu/sites/default/files/Aj%C3%A1nlott%20kifejez%C3%A9sek%20fogyat%C3%A9kos%20emberekkel%20kapcsolatban_0.pdf (Utolsó letöltés dátuma: 2020.09.24.)

Esélyegyenlőségi szótár. http://www.odukozpont.hu/sites/default/files/odu_kisszotar_big.pdf (Utolsó letöltés dátuma: 2020.09.24.)

Flamich, M. – Hoffmann, R., „Meddig kísért még a múlt? A kulturális fogyatékosságtudomány szerepe, perspektívái a diverzitás megismerésében, elfogadásában és tiszteletében.” In: I. Hernádi & Gy. Könczei (szerk.), A felelet kérdései között: Fogyatékosságtudomány Magyarországon (48-67. o.). 2015, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest.

Flink, P., „Person-First & Identity-First Language: Supporting Students with Disabilities on Campus.” In: Community College Journal of Research and Practice, 2019, https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/10668926.2019.1640147?journalCode=ucjc20 (Utolsó letöltés dátuma: 2020. 09. 24.) 

Goodley, D., „Dis/entangling critical disability studies.” In:  Disability & Society, 28(5), 2013,  631–644. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/09687599.2012.717884 (Utolsó letöltés dátuma: 2020. 09. 24.)

Innovációs és Technológiai Minisztérium (2018). A közlekedési területen dolgozóknak szóló, a fogyatékos és a mozgásukban korlátozott személyekkel kapcsolatos tudatosság fejlesztésére és a segítségnyújtásra vonatkozó képzési eljárási, oktatási és szemléletformálást elősegítő szakmai útmutató. https://www.kormany.hu/download/0/db/91000/K%C3%A9pz%C3%A9si_oktat%C3%A1si_szeml%C3%A9letform%C3%A1l%C3%A1si_%C3%BAtmutat%C3%B3.pdf#!DocumentBrowse. (Utolsó letöltés dátuma: 2020.08.04.)

Könczei Gy. – Hernádi I. (2015) „A fogyatékosságtudomány ‘térképei’”. In: uők. (szerk.), A felelet kérdései között: Fogyatékosságtudomány Magyarországon, 10–31. Budapest, Magyarország: ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar.

Könczei Gy. – Hernádi I., „A fogyatékosságtudomány főfogalma és annak változásai. Hipotetikus kísérlet rekonstrukcióra.” In: Nagy Z. É. (szerk.), Az akadályozott és egészségkárosodott emberek élethelyzete Magyarországon. Kutatási eredmények a TÁMOP 5. 4. 1. projekt Kutatási pillérében, 2011, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest. 16.

Lendvai L. – Nguyen, L. L. A., „A csoportközi kontaktus megélt hatása egy látó és látássérült gyermekekkel végzett vizsgálat keretében.” In: Gyógypedagógiai Szemle, 45(4), 2017, 225–240. http://epa.oszk.hu/03000/03047/00078/pdf/EPA03047_gyogyped_szemle_2017_4_225-240.pdf (Utolsó letöltés dátuma: 2020. 09. 24.)

Lendvai L., A látássérült személyekkel kapcsolatos többségi attitűdök és azok percepciója. 2019,  https://www.ppk.elte.hu/dstore/document/426/Lendvai_Lilla_disszert%C3%A1ci%C3%B3.pdf (Utolsó letöltés dátuma: 2020. 09. 24.)

Shakespeare, T., „The social model of disability.” In: L. J. Davis (Ed.), The disability studies reader, 197–204. 2006, Routledge, New York – London.

Shildrick, M., Dangerous discourses of disability, subjectivity and sexuality. 2009, Palgrave Macmillan, London.