A barátság legközismertebb példája – Micimackó

A MáSajtó inkluzív, értelmi fogyatékos és tipikus fejlődésű fiatalok közösségéből álló szerkesztősége hétről hétre új műfajban próbálja ki magát. A múlthét után egy újabb kritika érkezik, a sokféleség és barátság egyik legközismertebb történetéről.

A barátság legközismertebb példája – Micimackó

Mielőtt bármibe is belekezdenénk, érdemes megismerni Micimackó keletkezésének páratlanul kalandos történetét. Christopher Robin, Alan Alexander Milne fia, 1920-ban látta meg a napvilágot, 1921. augusztus 21-én kapott egy játékmackót édesapjától, amit Edward névre keresztelt. A kisfiú és a maci elválaszthatatlanok voltak. 5 éves korában Christopher látogatást tett a londoni állatkertben, és ott annyira elbűvölte a Winnie névre hallgató feketemedve, hogy saját mackóját is átkeresztelte a névre. A Micimackó (Winnie-the-Pooh) könyv alapját a Milne által korábban megírt és kiadott, fia és játékállatai kalandjain alapuló rövid történetek adták, amelyek önállók voltak, azaz a cselekmény nem fejezetről fejezetre folytatódott, csak a főszereplők jelentették a folytonosságot. A regény többi figuráját is plüssállatok ihlették: Füles 1921-ben karácsonyi ajándék, Malacka egy szomszéd ajándéka volt, míg Kangát és Zsebibabát 1925-ben kapta Christopher. Milne 1923-ban Walesben kezdett el gyermekverseket írni, amelynek gyümölcse az, „Amikor még kicsik voltunk” (When We Were Very Young) című kötet lett. Az első fejezetet ("Első fejezet, amelyben bemutatnak bennünket Micimackónak és a méheknek, mellékesen a könyv is elkezdődik") Milne a "The Wrong Sort of Bees" című rövid történetből adaptálta, amely a London Evening News karácsonyi kiadásában jelent meg 1925-ben. Milne a rövid történeteket kiadványokban jelentette meg, mielőtt könyv formában is kiadta volna. A Micimackó első kiadása 1926. október 14-én Nagy-Britanniában a Methuen & Co. Ltd. (London) kiadó gondozásában, E. H. Shephard rajzaival jelent meg.

Milne halála után rengeteg feldolgozás készült a híressé vált regényből. Az első hivatalos, vagyis örökösei által is jóváhagyott folytatást David Benedictus írta Visszatérés a Százholdas Pagonyba címmel, Mark Burges illusztrálásával. Milne hagyatékának gondozói közel tíz évig vitatkoztak, mire meg tudtak egyezni a könyv kiadásában. Aztán 1930. január 6-án Stephen Slesinger megvásárolta a Micimackóhoz kapcsolódó megfilmesítési és kereskedelmi jogokat az Egyesült Államok és Kanada területére, összesen 1000 dollárért és jövedelme 66%-áért. 1931 novemberére ezekből a jogokból évi szinten 50 millió dollár bevétele volt. Slesinger 30 évig végezte a Micimackó és a kapcsolódó karakterek marketingjét, ő készítette el az első Micimackó-babát, -dalt, -társasjátékot, -kirakót, -rádióműsort, -rajz- és -mozgófilmet is. 1961-ben pedig a Walt Disney vállalat vásárolta meg a jogokat Slesingertől, hogy a karaktereket felhasználhassa. Az előbbiektől elrugaszkodó példa, hogy Benjamin Hoff, amerikai író, 1982-ben kiadott egy a "Micimackó és a Tao" (The Tao of Pooh) című könyvet, amelyben a keleti taoista filozófiát igyekezett bemutatni a nyugati olvasóknak Micimackó és a többi karakter segítségével.

Ez a kritika alapja viszont a Micimackó kalandjai (The Many Adventures of Winnie the Pooh) 1977-ben bemutatott amerikai rajzfilm lesz. Az animációs játékfilm Walt Disney Productions gyártásában készült, a Buena Vista Distribution forgalmazásában jelent meg, műfaja zenés filmvígjáték. A film rendezői Wolfgang Reitherman és John Lounsbery volt. Ők tagjai voltak annak a kilenc fős társaságnak (Nine Old Men), akik oszlopos szereppel rendelkező animátorai voltak a Disney-nek, és valamennyi leghíresebb Disney filmet ők animálták, mint például a 101 Kiskutya, Hófehérke és a hét törpe vagy A Dzsungel Könyve. A magyar szöveget Karinthy Frigyes műfordítása alapján készítették, Magyarországon 1988. december 1-én mutatták be a mozikban, új magyar változattal 1997. október 7-én. A szinkron színészek közül párat említve, Mikó István, Szacsvay László, Földessy Margit és Verebes István is hangjukat adták a karaktereknek.

A Disney-film Micimackónak és barátainak három történetét meséli el. Az első rajzfilmben, Micimackó és a méhecskék fája (1966), kiderül, hogy Micimackó szereti a mézet, s ha fogytán a készlet, akkor meglátogatja a méheket. A második, Micimackó viharos napja (1968), egy viharos nap története, melyben rájön, hogy erdei sétája útját nem ő szabja meg, hanem a süvöltő szél, és a lakását is elönti a víz. Az utolsóban, Micimackó és a Tigris (1974), Tigris megneveléséhez kapunk hasznos tanácsokat.

A rajzfilmek játékideje 74 perc, pont úgy van megtervezve, hogy a kisebbek és nagyobbak, de felnőttek is tudják élvezni. Ennél fogva minden korosztálynak ajánlható, ugyanis bárki is nézze a filmet, annak garantáltan jó kedve lesz, és újra gyereknek érezheti magát. A rajzfilmben szereplő karakterek rendkívül kedves és szerethető jellemük révén, már több generáció gyermekkorában játszott nagy szerepet, meghozva a gyermekkori melegség érzését. Nyelvezete barátságos, vicces, bolondos, leginkább gyerekeknek írt, de a felnőttek számára is élvezhető. Képvilágát illetően, rendkívül sok a Walt Disney-re jellemző vonás és animáció stílus, amit mindenki egyből fel tud ismerni. Emellett letisztult, egyszerű és természetes, de mégis elrugaszkodott, annyira, hogy az ember könnyen azon kapja magát, hogy azon kalandozott el, vajon milyen lehet Micimackó különleges világában élni. Mindegyik történetet azzal a mondanivalóval lehetne körülírni, hogy azokkal, akiket szeretünk, a barátainkkal együtt nincs akadály: kalandok és nehézségek legyőzésével a barátságunk csak erősebb lesz, és arra is rájöhetünk, hogy együtt bármire képesek vagyunk. Akkor is, ha dolgok az életünkben nem mindig úgy történnek ahogy azt elképzeltük volna, egy barát őszinte szeretete, tanácsai és törődése által minden jóra fog fordulni: ameddig együtt vagyunk minden rendben lesz. 

Számomra a Micimackó békességet jelenti, ugyanis a mostanában fennálló bezártság miatt, az egyik lehetséges boldogságforrásom a nappaliban lévő TV, amin teljes biztonságban tudok egy időre kikapcsolódni a családommal: nem gondolkodni, vagy aggódni, hanem nevetni és jól szórakozni. Mostanában többször néztem meg ezt a rajzfilmet, ami minden egyes alkalommal egy olyan időbe repített vissza, ahol csakis boldogság és nyugalom vett körül.

 

Írta: Bagyura Gábor, Rezács Liliána

KözösÉg csoport

 

Szívesen olvasnál még MáSajtó cikket? Itt találod őket!

Szeretnél minél hamarabb értesülni új megjelenésről? Kövesd a MáSzínházat a facebookon!